2 Corinthians 3
1 Újra kezdjük önmagunkat ajánlani? Vagy egyáltalán van-e szükségünk (mint némelyeknek) ajánlólevélre hozzátok, vagy tőletek?
2 A mi ajánlólevelünk ti vagytok, beírva a mi szivünkbe, melyet minden ember ismer és olvas,
3 miután nyilvánvaló, hogy Krisztus levele vagytok, kiállitva általunk, és nem tintával irva, hanem az élő Istennek Lelkével, nem kőtáblákra, hanem a szivnek hústábláira.
4 Ilyen bizalommal pedig Krisztus által viseltetünk Istenhez;
5 nem mintha képesek volnánk mi magunktól valamit gondolni, mintegy a saját erőnkből, hanem a mi képességünk Istentől van,
6 aki minket az uj-szövetségnek alkalmas szolgáivá is tett, nem betű, hanem lélek szerint; mert a betű öl, a lélek pedig éltet.
7 Már pedig ha a halál szolgálata, mely betűkkel volt kőbe vésve, megdicsőitő volt ugyannyira, hogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes orcájára az ő ábrázatának fényessége miatt, mely pedig múlandó;
8 hogy ne lenne még inkább megdicsőitő a Lélek szolgálata?
9 Mert ha a kárhozat szolgálata dicsőség, sokkal inkább bővelkedik dicsőségben az igazság szolgálata.
10 Sőt ami ott dicső volt, ehez a feltűnő dicsőséghez képest nem is dicső.
11 Mert ha oly dicsőséges, ami múlandó, sokkal inkább dicsőséges, ami maradandó.
12 Ilyen reménynek lévén tehát birtokában, nagy bizalommal munkálkodunk,
13 és nem ügy mint Mózes, ki takarót tett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák az ő ábrázatán, ami múlandó,
14 ám az ő érzékeik el vannak tompulva, mert ugyanez a lepel az ó-szövetség olvasásánál a mai napig felfödetlen marad, (mivelhogy csak Krisztus által távolittatik el),
15 de midőn Mózest olvassák, a mai napig lepel borítja az ő szivöket.
16 Majd ha azonban (Izrael) megtér az Úrhoz, eltávolittatik a lepel.
17 Az Úr ugyanis lélek. Ahol pedig az Úr lelke van, ott szabadság van.
18 Mi pedig, kik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanazon képmássá változunk át egyre fényesebbé, mintegy az Úr lelke által.